Ideje felismerni, hogy a figyelmünk egy nagyon értékes árucikk amit önként adunk oda bárkinek

Nem is gondolunk bele, mekkora kincsen ülünk, amikor az időnkről és a figyelmünkről van szó – de megteszik ezt helyettünk azok, akik komoly hasznot tudnak belőle húzni. Biztos vagyok benne, hogy Aczél Petrának, a Budapesti Corvinus Egyetem Kommunikáció és Szociológia Intézet professzorának tabudöntögető előadása a figyelemgazdaságról az idei Digital-Media Hungary konferencián gondolat- és tudatébresztő hatással volt mindenkire. Interjú.

A média-marketing- és kommunikációs szakemberek számára talán kényelmetlenebb vizekre evezett az előadásával. A figyelemgazdaságról, figyelmünk monetizálásáról, az emberi figyelemért folyó vállalati harcról és annak szinte a végletekig való kiszipolyozásáról volt szó benne. Ahol minden termék az információ egy formája, és minden információ fogyaszt valamit, ami pedig az emberi figyelem. Meddig lehet még feszíteni a húrt?

Lehet még tovább menni, lehet a 20 százalék elvesztett figyelemből 40 százalék is. Eljuthatunk addig hogy vagyunk valahol, de nem veszünk részt benne, és szembesülhetünk azzal, amit Márai Sándor valahogy így fogalmazott, ’vajon jelen vagyunk-e még abban a világban, amelyben élünk?” Ez a nagy kérdés. Eljuthatunk addig, hogy alig tudunk beszámolni arról, ami akár csak az elmúlt 20 órában történt velünk. A figyelemmegosztás egyik legnyilvánvalóbb tünete, hogy egyre kevésbé emlékezünk, mivel nem szelektáltunk, nem mi választottunk, csak sodródtunk. Ha nem tudunk a napunkból felidézni valamit nem jelenti, hogy rossz az volt, hanem azt, hogy a figyelmünk rosszul működik. Teljes cikk megnyitása Teljes cikk megnyitása